Na ez az! Nem tudtam mi hiányzott...póló kell ide aztán hajrá!!! De tényleg!

Ja és nem tudok itt olyan emberről aki mindig minden rendezvényen sikertelen lett volna,úgyhogy nem ér siránkozni! :gyuri2:

ezért győzünk mindig, hogy aztán -unk

azért a sikertelenség egy idő után sokakat "ellankaszt"

Én már ott tartok hogy mért is ne mennék le arra az izéra egy faszán megcsinált OBS pólóban.
Aztán felrakok 4kocka parasztot 40íjászt 3paladin 1 bsb és egy 5fős lovag egységet meg egy kőhajítót
1. ha nem nyerek akkor sincs baj hisz ezt nem várja el tőlem senki
2. ha nyerek akkor nézd meg az ellenfelem arcát
3. ha nyerek ha vesztek még tudok

Subaggut: én nem erőltetek semmit, mindenki érdemeit tiszteletben tartom. Amúgy Eddy-vel, Berzenkével is játszom néha, Kotával a múltkor nagyon remek lovagosat nyomtunk, előkerülnek mások is olykor-olykor stb.... Nem piszkálni akarom én a népet, csak arról írtam, hogy nem kell feltétlenül überbrutál sereg, teljesítmény egy élvezetes versenyhez.

P.

Na, gojo-t azért, mert nem akar pesti versenyekre járni ne hagyjuk ki a felsorolásból. Ez az ő dolga, sőt én meg is értem az érveit. Mindemellet viszi a fórumot, cikekket írt a honlapra, festi a seregét, és mindig lehet rá számítani. Ez az államvizsga dolog rosszkor jött, vagy inkább pl Kerekegyháza volt szerencsételn időpontban, a Ligára meg senki más nem ment rajtatok kívül. Másrészt ez egy hobbi, mindenki annyi időt szentel rá, amennyit jónak érez, mert ez a hobbi lényege. Ha erőltetik, már nem az.

2009 tavaszán Liga, 1000-1000 pont páros Pavanoval. Full festett seregem lesz (vagy munkám), de megyek.

Beszélni szerintem szinte nulla kezdő infóval (pláne, ha a pestiek, a leendő szervezők sem súgnak egy link erejéig) nem nagyon érdemes, többet kell játszani, együtt festeni, egyáltalán klub alkalmakat teremteni, hogy aztán a Pécsi OBS valóban képviselhesse magát a GD-en.

Vagy mérlegelni, hogy a ME kampány is kifulladt (kétszer is), hogy az őszi verseny is elsikkadt, hogy az egyik régi sérelmeken csámcsog, a másik pedig rákészülés helyett pihekönnyű kifogásokat keres. Ebből persze van bőven (a munka és a család szoktak a legkeresettebbek lenni a piacon). Én sem vagyok kivétel. Jelenleg Subbagut, Patrik, Exael (,Bm) és Pavano azok, akik foglalkoznak a dologgal Pécsett. Talán a többiek is, talán főnixként többen többször felélednek porukból (vagy máséból) - de majd az idő megmondja, hogy ki mennyire gondolja komolyan.

Life is tough. Ha csak azért mert veszíthetek, nem próbálom ki magam egy csomó (verseny) szituban, akkor nincs saját életem, de jól elvagyok a sarokban kucorogva, forró kakaót szürcsölgetve, és várom, hogy anyukám megsimogassa a buksimat, ha szépen büfiztem. Ejnye.


Nyamm

Gojo: túl komolyan veszed ezt a verseny-témát, amolyan sakkosan .

Ha egy kicsit "szerepjáték-szerűbben" közelíted meg a kérdést, mindjárt nem lesz annyira gáz a téma.

Van egy néped/birodalmad/kultúrád. Ennek a csapatnak vannak erőforrásai (figurák, seregkoncepció, játéktudás, mázlifaktor, mint a rendes háborúkban), amikkel gazdálkodni tudsz. A rendelkezésedre álló dolgokból kell kihoznod a legjobbat (seregösszeállítás, stratégia, taktika, stb.). Saját Magadnál kell minden versenyen jobbnak lenned, nem mások más lehetőségeihez mérni a tieidet.

Semmilyen dolog nem nevezhető tiszta versenynek, amiben kockákkal dobálunk, nem? A terep sem mindenkinek kedvez egyformán, valakinek jobban lejt. Még azonos seregekkel sem mindig a jobb játékos győz, mert sokban befolyásolja a csatát a szerencse.

A versenyek mégis jók, kihozzák a játékosokból a legjobbnak ítélt húzásaikat, ötleteiket - aztán ki is derül, mennyit érnek ezek. Sokszor már a felpakolásnál látom, hogy EZT nem fogom tudni legyőzni... Ilyenkor arra játszom, hogy ő se győzzön le engem!
A kereki találkozón második helyezett lettem azzal, hogy két döntetlent hoztam ki az én seregemmel nem legyőzhető káosztörpék ellen. Ez volt a legjobb elérhető eredmény, akit lehetett (sima törpék), azokat kétszer lenyomtam. Ha SaSa rákészül a patkányokra, akkor viszont nekem kellett volna loholnom az eredmény után, lévén simán csinálhatott volna olyan sereget, ami ellen bizony nem sok esélyem van.
Régóta és jól játszik, megfoghatott volna könnyedén - ha van mivel.

Az "életben" sem áll ki egy elf tábornok a serege elé azzal a dumával, hogy: "fiúk, ezt buktuk, mert hoztak valami démont...", hanem a végsőkig elszánt ellenállásra ad parancsot.
Ha Sztálingrádnál nem így játszanak az oroszok, más lett volna a csata vége (a háborúé persze nem), mert ott aztán a németek tettek fel az asztalra jóval több pontot, ráadásul jól is dobtak!

Ha nem érzed ezt a hangulatot, akkor nézd meg a rohani lovasrohamot a Gyűrűk Ura harmadik részében! Ott Théoden egyetlen percig sem állítja azt a "lelkesítő beszédében", hogy győzni tudnak!

Az egyik Napoleon-filmben is van egy jó jelenet.

A császár egy dombon állva nézi a lovasság angolok elleni rohamát és közben mosolyog. Egyik tábornoka aggódva kérdezi tőle:
- Felség! Elég lesz ez?
- Nem. De ettől még nagyszerű...

Gojo, néha veszítünk, mert valaki ellen nem lehet győzni. Azért viszont nem jó veszíteni, mert nem tettünk meg mindent a tisztességes helytállásért.

Ugyanabból a filmből:

-Utánam, katonák! Nézzétek, miként hal meg egy francia marsall!

Néha ezekből a keménykedésekből még győzelem is születik (lásd Dobó Istvánt az egri várostromnál, Tito partizánjait a Neretvánál, vagy az amerikai repülősöket Midway-nél). Ha meg sem próbálod, nem fogsz nyerni.

Mindarról nem szólva, hogy egy élőhalott sereg ellen ugyanannyira meg kell védened a feleségedet, mint a helyi késes fiúk egylete ellen. Ha nem jobban.

Ezekben az esetekben nem esélyt számítgatunk, hanem harcolunk, idézvén a klasszikust:

"EZ HÁBORÚ, BAZDMEG!"

Namár.

P.